Szinte minden lovas és lószerető ember érezhette már magát meg nemértett művésznek, mikor egy istálló levegőtől oly távol álló személyt próbált sztereotípiái ellenkezőjéről meggyőzni. Így már azt is sokan megtudhattuk, miszerint a lovaglás nem sport és a több órás edzések felérnek egy wellnessz-fitnessz nyugtató és pihentető fürdővel is. A lovak elől csípnek, hátul rúgnak középen meg jól földhöz vágnak teóriáról pedig ne is beszéljünk. Ezekből szemezgettem emlékeimben a kedves olvasó számára.
1, A szőke herceg sem fehér, sem pedig barna lovon nem fog megérkezni. Ennek egyszerű oka a lószínek tradícionális elnevezései. A „fehér” lovakra szürkét mondunk, a barnákra pedig pejt és mindkét esetben számtalan színváltozatot különböztetünk meg. Hogy mit mondunk akkor egy szürke lóra? Úgy hívjuk deres, szintén számtalan változattal, hogy ne legyen egyszerű a dolgunk. Ezen elnevezések legtöbbje az ősi magyar nyelvből eredeztethető. Egyes kutatások szerint az ősmagyarjaink nem ismerték a fehér szót, a csángók például máig mellőzik szókincsükből.
2, Nem illethetünk minden nemes és kivételes lovat a paripa jelzővel, ugyanis ezt csak a herélt lovakra használjuk.
3, A lovaglás igen is sport, mely a legtehetségesebbek és kitartóbbak kezében művészetté válhat. Aki szerint nekünk csak üldögélnünk kell a nyeregben akárcsak egy fotelban, „mert úgyis a ló csinál mindent” pattanjon fel negyed órára, és garantálni tudom, hogy másnapra angol tudósoknak kell megkeresniük azon testrészeit, melyeket megkímél az izomláz.
4, Nem lesz a sok lovaglástól O lábunk, mint Lucky Luke-nak. Ezt bizony saját példámból mondom. Olyan szerencsésnek mondhatom magam, hogy előbb ültem nyeregben, mint járni tudtam, és azóta is napi szinten űzöm e nemes életvitelt. Ennek ellenére vigyázzállásban aligha férne át a két combom között egy magyar kártya lap.
5, Amint felnyergeltünk nem vágtázunk ki azon nyomban az istállóból. Ez csak akkor volt szokás mikor a sheriffhez odaért a hír a legközelebbi postakocsi kirablásáról.
6, Nem fogod végig lovagolni a nagy pardubicei akadályversenyt az első lóra ülésed alkalmával, sőt talán még az ügetés ritmusát sem fogod egyből megérezni.
7, A lovak a nyerítéssel és prüszkölésükkel nem úgy beszélgetnek egymással, mint mi a sarki kocsmában. Sőt, a testbeszéd sokkal hangsúlyosabb helyet foglal el kommunikációjukban és ezt egészítik ki időnként az említett hangokkal.
8, Minden póniló volt egyszer kiscsikó, de nem minden kiscsikó volt póniló.
9, Amint egy ló farára az istálló másik feléről ránézel, nem az lesz az első gondolata, hogy átrúgjon egy másik univerzumba.
10, Nem azért húzzuk ki magunkat a lovon, és tekintünk egyenesen előre, mert lenéznénk a gyalogszeren járókat.
+1, A lovardai mulatságok alatt nem kumiszt iszunk és nem csak a lovakról tudunk beszélgetni. Néha a lovas filmekről és a kutyákról, valamint a történelemről is, melyet lovakkal írtak.
Bízom benne, hogy a fent olvasott tréfásra vett sorok számos lovas barátomat megmosolyogtatták, a leendő lovasok pedig választ kaptak egynéhány kétségükre.
(Fotók: Martinmalone.net/Zandra Ahl Photography/)
