Lovak vonatkozásában nagy mesemondónk Jókai Mór sem lódított, noha egy regényírónak az bocsánatos bűn. Már több mint másfél évszázada összefoglalta mivel is vagyunk többek, ha a legnemesebb állat hátáról nézzük a világot.

"Mi a különbség a halandó ember és az úr között? Az egyik lovon ül. A kengyelvas az első lépés a magasba.

– Együgyü vagy? Lóra ülsz: okos ember lesz belőled.

-Ferde a képed, ripacsos? Lóra ülsz: szép ember lettél.

-Nem kapsz pénzt kölcsön? Lóra ülsz: s elédbe hozzák.

-Nem kap rajtad az imádott hölgy? Lóra ülsz: s beléd bolondul.

-Gyáva vagy, félénk vagy? Lóra ülsz: s vitéz leszel.

Ló az embernek megnemesítő része. Már a rómaiaknál eques volt a nemes ember címe, s a székelyeknél az előkelőt lófő címmel tisztelték meg.
A régi istenek közül Apollo tartott lovakat: egy négyes fogatot a Phaetonja számára, s egy hátaslovat, a Pegazust, mikor poétázott."

                                                                                                                                                                                                 
Jókai Mór