Dicső méneseinek nyomában Erdélyországban, és a Kárpátokon is túl
2019. október 07. írta: Cseri Dávid

Dicső méneseinek nyomában Erdélyországban, és a Kárpátokon is túl

erdelycover.jpg

Az idei nyár számomra legmeghatározóbb élményei között bizonyosan erdélyországi körutazásom végezne az elsők között. Már hosszú évek óta szerettem volna végigjárni a Monarchia egykori méneseinek máig működő utódintézményeit a Kárpátokon innen, és azok vonulatain is túl. A székelyföldi Art Equest Lovasiskola vezetője, Jankovits Ferenc úr megtisztelő meghívást intézett felém, melyet elfogadva teljesülhetett e vágyam.

Utunk első állomása Marosvásárhelyre vezetett, ahol már számos alkalommal volt szerencsém átutazni, de most először járhattam a hajdani marosvásárhelyi Csaba Királyfi Honvéd Gyorsfegyvernemi Hadapród Iskola épületében. Az intézmény falai között ért férfivé a még ma is jó egészségnek örvendő Hajnóczky Béla bácsi, az utolsó magyar huszárok egyike. Nevével, Némethy Bertalannal kapcsolatos írásaimban gyakorta találkozhat az olvasó. Az épület falai között napjainkban orvosi egyetem működik,  állapotát hozzá méltó módon felújították. Kirívó negatív példaként sajnálatos módon meg kell említenem az egykori fedett lovardát, ahol napjainkban uszoda üzemel. A településen máig méntelep működik, ahol számos hazai lófajta és azok keresztezései találhatóak meg a lipicaitól a gidránon át egészen a Furioso-North Star-ig.

Következő célállomásunk a bevezetőben említett Art Equest Lovasiskola volt Vajdaszentiványon. Az intézmény különlegessége, hogy oly sok idő után ismét magasiskolával foglalkozik, és több tisztavérű spanyol lovat is birtokol az őshonos magyar fajták és telivérek mellett. Az iskola vezetője, Jankovits Ferenc úr céljai között szerepel a magyar lovaskultúra ápolása, és Erdély ismételt becsatolása a nemzetközi lovas élet vérkeringésébe, valamint lovas szakemberek képzése.

E rövid kitérő után a legendás lipicai vonal alapító, Incitato szülőföldje felé vettük az irányt, ami nem más, mint Bethlen városa, a fekete lipicaiak otthona. A ménes egykori állatorvosa dr. Kerekes Zoltán fogadott minket, aki több évtizedig segítette a gróf Bethlen Pál egykori birtokán való lótenyésztést. Az elhivatott állatorvos munkássága okán tenyésztenek a mai napig fekete színváltozatú egyedeket, mely külső tulajdonságra évtizedekkel ezelőtt kezdték el a tenyésztésben lévő állományt szelektálni. 1.jpg

1, A bethleni ménesbirtok lipicai és sodrott kancái a legelőn.

Mellettük sodrott lovakat találunk felállítva, mint igazi munkalovakat, melyek a mezőhegyesi félvérek lipicaival való keresztezéseinek, illetve az ő utódaik árdeni hidegvérűekkel való párosításának hozadékai. A bethleni sodrott lovak kitenyésztése szintén a ménes újkori sikertörténetének könyvelhető el. 1978-tól angol telivér tenyésztéssel is próbálkoztak az illetékesek, de a klimatikus viszonyok nem kedveztek a fajtának. Az említettek mellett a furioso fajta fordult meg egykoron az istállókban, de a világégés után többnyire csak az említett keresztezésekben kapott szerepet. Vendéglátónk áldozatvállalásának köszönhetően évszázadok óta szünet nélkül lovak népesítik be az egykori dicsőséges uradalom lankáit, mely a nehézségek, legfőképp a szakképzett munkaerőhiány ellenére is bizakodásra adhat okot a jövőre nézve. A ménes létszáma megközelítőleg 200 egyed. A mai Románia területén egyébként nem létezik a nálunk ismeretes lovász és belovagló képzés, mely orvosolását szintén célul tűzte ki az említett vajdaszentiványi lovasközpont. Bethlen városa büszke rá, és címerében őrzi emlékét Incitato, 1810. május 14-ei megszületését.

02.jpg

2, Jobbról vendéglátom Jankovits Ferenc, az Art Equest Lovasiskola vezetője, mellette dr. Kerekes Zoltán.

Eztán kezdtünk el felkapaszkodni a Kárpátok bérceire, ugyanis következő állomásunk a Monarchia egyik legnagyobb lóközpontosító állomása, Radóc (Radautz) volt. A település már Moldvában, a Kárpátokon túl fekszik. A kisváros utcáin járva ma is érezhető az egykori birodalmi hangulat. A történelem forgatagában számos fajta egyedei nevelkedtek a ménes falai között, melynek a településen fekvő központi épületek mellett a környező községekben is nyomaira bukkanhatunk. A 19. század második felében legfőképp gidrán, mellettük Furioso-North Star és az arab fajtákat tenyésztettek. Mára kizárólag a Shagya-arab tenyésztését végzik a ménesbirtok 3.jpgmunkatársai, különös tekintettel a távlovas szakág igényeit figyelembe véve. A lóállomány 225 egyedre tehető. A kancáknak és csikóiknak mindenkor alpesi legelőt szerettek volna biztosítani, sőt, olyan kancát nem is fedeztettek, mely legalább nem töltött ezen adottságokkal rendelkező legelőn legalább két esztendőt. A fedezőmének fél órás útra találhatóak a központtól.  Számos meseszép egyedet láthattunk Liliana Giosian asszony jóvoltából. Érdekesség, hogy a törzsmének ki vannak zárva a köztenyésztésből, csupán az állami kancák fedeztetésére kapnak engedélyt. Néhány évtizeddel ezelőtt, még foglalkoztak gidrán lovak tenyésztésével is, de azokat először Galacra, majd Cislau-ba telepítették. Az arab telivéreket jóval korábban „száműzték”. A mai Románia területén fekvő 12 állami ménes egyébként a Romsilva Országos Erdészeti Hivatal fennhatósága alá tartozik.

Az éjszaka már Havasalföldön ért minket a cislaui ménes szomszédságában. Igaz, nem az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott, de lóállománya és vezetője miatt vétek lett volna nem útba ejteni. Útközben elhaladtunk Foksány mellett is, ahol számos egykori magyar huszárunk is járt, köztük Némethy Tamás is.

3, Dahoman XL törzsmén a radóci ménesből.

4_1.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

4, E fotó kevés, hogy visszaadja a törzsmén istálló varázslatos hangulatát.

Sajnos nem önszántukból, a második világégés végén az itteni fogolytábórból szállították tovább az ellenséges haderők katonáit a Szovjetunió valamely munkatáborába. Cislauban a ménes vezetője, dr. Gábos Béla volt segítségünkre. Az intézmény első jogelődjét 1894-ben alapították, mint Román Királyi Ménest. Megismerhettük az első világégés következményeinek "köszönhetően" a Kárpátokon túlra került gidránjaink történelmét és jelenét. A doktor úr is hosszú ideje vezeti az intézményt. A következetes tenyésztői munkának köszönhetően mára jutottak el az itt nevelkedett és kiképzett csikók a lovastusa versenyeken való megmérettetésekig. Több egyed is ígéretes jövő elé néz. 6.jpeg

5, A kárpátok „oldalában” legelő gidrán ménes.

A gidránok mellett angol telivérek is a gazdaság tulajdonában állnak, melyek a vérfrissítések mellett esetleges versenykarrier elé is nézhetnek. Az állomány genetikája mára kissé felhígult, de bizakodásra adhat okot, hogy egy fedeztetési szezont dolgozott végig a ménesben az egykori ír derby nyerő, Frozen Fire. Az 1980-as évek végéig eredményesen versenyeztek az itt felnevelt telivérek a keleti blokk ezirányú megmérettetésein, de Baden-Baden-ig is eljutottak. Az egyik ma is álló istállót pont egy kanca nyereményéből építették fel. Bizakodásra adhat okot az is, hogy hosszú szünet után idén ismét lóversenyeket rendeztek Romániában. A lólétszám közel kétszázra tehető. Bizony az itt felnevelt lovaknak kevés meglepetést okozhatunk hanghatások által, ugyanis a közelben semmisítik meg a román hadsereg katonái az ország területén talált különféle robbanószereket.

5_2.jpg

6, Középen a cislaui ménes vezetője, dr. Gábos Béla.

A déli órákban indultunk el utolsó állomásunk felé, ami nem más volt, mint a leghíresebb erdélyi ménesek egyike, a fogarasi lipicai ménes, mely egészen pontosan Alszószombatfalván található. A lovak őseit 1874-ben Mezőhegyesről telepítették a Brukenthal család birtokára a fajtajelleg kezdődő átalakulása miatt. Emellett a helyi lovak e fajtával való nemesítése is az elképzelés céljai között szerepelt. Miután az első világháború kirobbanása előtt Bábolnára került az állomány, a ménes felvásárolta a köztenyésztésben lévő lovakat, így tovább folytatódhatott az erdélyi lipicai lótenyésztés, a távolabbi jövőben számos fogathajtó világsikerrel, gondoljunk csak jóval később a Lázár testvérek győzelmeire. Az itt álló lovakat a fogathajtás mellett a magasiskola alapjaira is igyekeznek tanítani, de az előbbi szakág élvezi a legtöbb figyelmet. Emellett a vezetőség nagy hangsúlyt próbál fektetni a lovasturizmus népszerűsítésére, mellyel újabb vásárlói réteget kívánnak bevonzani. A Conversano, Favory, Neapolitano, Siglavy-Capriola és Pluto vérvonalak mellett a máig vita témát képező Tulipán törzs számos kiváló egyede is megtalálható e romantikus hangulatú, egykoron szebb napokat látott ménesbirtok falai között. E legelőkön láthatjuk a legtöbb lipicai lovat a világon, számuk ma is jóval több, mint 300.

07.jpg

7, Az alszószombatfalvi anyakancák ezévi csikóikkal, háttérben az omladozó Brukenthal kastéllyal.

Kalandos utunkat a festői szépségű Székelyvéckén zártuk Fekete Pál polgármester úr vendégeiként. E csöppnyi zsákfalu látványa kiválóan csokorba foglalta „expedíciónkat”. Tündérországként bújik el felgyorsult világunk kis szegletében, porukból felépített parasztházakkal, és a háború előtti békeidők nosztalgikus hangulatával, akár a meglátogatott ménesek falain belül uralkodó légkör, melyek utolsó bástyái egy letűnt világ dicsőségének. A Maros megyei falucska kiváló példa igaz magyar emberek összetartásának és termékenységének a nehéz időkben is. Bízom benne, hogy a jövőre nézve Székelyvécke lakóiról lovas világunk is példát vesz, és az említett ménesekkel további szakmai kapcsolat folytatódhat hazai intézményeinkkel, valamint egyesületeinkkel, kiaknázva a bennük rejlő ritka és értékes genetika adottságokat, sokszínűséget.

Fotó: Berka Stella

A bejegyzés trackback címe:

https://cseridavidkonyv.blog.hu/api/trackback/id/tr7115208004

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása