Világhírös fizikusunk, a torziós inga megálmodója vásárosnaményi báró Eötvös Lóránd szívéhez a lovak is épp oly közel álltak, mint legkedvesebb tudományága. Az alábbi írásból kiderül, hogy e nemes állatok sorsát épp úgy szívén viselte mint szeretett tanítványaiét és az egész ország közoktatásának fejlődését, mely minisztersége idején a Monarchia korában oly sok mindennel egyetemben szárnyra kapott.
Édesapám, ha lókiképzésről, vagy lóval való bármilyen foglalkozásról van szó, saját megfigyeléseire és tapasztalataira alapozva mindig azt emlegeti, hogy ne felejtsem el a lovak olyanok mint a rossz gyerekek. Ez valóban így van.
Erről e sorok írása közben egy tegnapi példa jutott eszembe. Mikor a csikónk felé közelítettem a karámban eltávolodott tőlem, de miután hátat fordítottam neki pár másodpercen belül már a kapucnimat rágta. Ha én ebben a helyzetben elkezdem kergetni, azzal a feltett szándékkal, hogy minden áron megsimogatlak a mai napig rónám a köröket utána. Ezért is tartom elengedhetetlen tudománynak egy lovasember számára az etológiát. Mindenkor következetesnek és türelmesnek kell lennünk, akárcsak egy gyermeknél.
Tanárként, lovasemberként és géniuszként e hasonlat megalapozottságához Eötvös-nek még nagyobb rálátása volt. A báró gyakorta az egyetemre is lóháton járt be tanítani. Ez napi 22 kilóméter lovaglást jelentett. Emellett neves sziklamászóként is emlegették, a Dolomitokban még egy 2837 méter magas csúcsot is elneveztek róla. Sokszor viccelődtek azzal, hogy erre büszkébb volt, mint ingájára.
A nemzeti lovardában álló összes ló származását és előéletét betéve ismerte, csak úgy mint bő fél évszázad lovasembereit legyen az Úr vagy Úrhölgy. Bármilyen körülmények közepette, ha a tudomására jutott, hogy lovász vagy lovas gorombán viselkedett a rá bízott lóval üzenetet küldött neki, mely nem volt tekintettel az illető rangjára, származására vagy arra a tényre, hogy ismerték-e egymást.
Leveleiben a következő állt:
Báró Eötvös Loránd őméltósága, a Magyar Királyi Tudományegyetem tanára azt üzeni, lóval, gyerekkel csak az foglalkozzon, akinek türelme van.
Reméljük, hogy ezen örök érvényű intelemét számos ember követi mind tanárok, mind pedig lovasemberek tekintetében.
(források: Török Imre: Kedves lovakról, furcsa emberekről, magyar-lovaskultura.hu, mfgi.hu)
