100 esztendeje született nagyapám, Cseri Antal legelső könyvem a Szórakozás és Mindennapok az 1930-40-es évek Szigetközében ihletője. A könyv megírása nélkül bizton állíthatom, hogy sosem mertem volna hozzáfogni lovas kultúrtörténeti írásokhoz. E rövid visszaemlékezéssel szeretném bemutatni életét és leróni tiszteletemet és hálámat emléke felé.

Még tartott az első nagy világégés, mikor 1918. szeptember 17-én meglátta a napvilágot a Szigetközben fekvő Győrzámolyon. Kisbirtokosi családba született a község bírája Cseri Sándor és Szalai Gizella gyermekeként. Tíz testvére közül ő volt a harmadik legfiatalabb.

Dédapám akarata ellenére nem vitte tovább a családi gazdálkodást. Olyan megélhetésre vágyott, mellyel maradandót alkothat az utókor számára. A fotózás mellett elkezdte kitanulni az asztalos mesterséget is. Előbbi végül hobbi maradt számára, míg utóbbi hivatás.

Keze munkáját dicséri többek között a győri Szent Imre és a győrzámolyi templom padozata. Mindemellett kiemelkedő eredményeket ért el a hosszútávfutásban. A helyi színjátszó kör megbecsült tagja volt, jó humorának köszönhetően a komikus szerepeket osztották rá.

1957-ben feleségül vette Csonka Cecíliát, házasságukból két gyermekük született: Oszkár és Ildikó. Hosszú életét egészségben és a közösség megbecsült tagjaként töltötte el szülőfalujában. 

Legnagyobb szenvedélyeként mindig is a fotózásra gondolt vissza. Képeivel országos szinten is sok díjat nyert. Mivel e korban kevesen rendelkeztek fényképezőgéppel, egyedülállóan mutatta be az 1930-as évektől a falusi mindennapokat.

Cseri Antal fényképezőgépével megörökítette a község mindennapjait (aratás, szántás, cséplés), jeles napokra (pl. esküvő) elhívták a környékbeli településekre. A fotók bemutatják a Szigetköz mindennapjait, a szabad ég alatt jobbára kézzel végzett paraszti munkát és a falusi szórakozási lehetőségeket. A képeskönyv megmutatja nagybátyját, az utolsó révészt is. Munkáinak értékét az 1954-es nagy szigetközi árvíz is felértékelte, szinte alig maradt fotóörökség e tájról.

Első éves egyetemistaként 2012-ben először a mosonmagyaróvári akadémián évente megrendezésre kerülő Kutatók Éjszakája című programsorozaton készítettünk egy fotókiállítást. Emellett a helyi napilap a Kisalföld címlapon közölte a fotókat és nagyapám életét, így már rendelkezésemre állt egy születendő könyv kerete.

A könyvben felhasználom néném, Cseri Margit visszaemlékezéseit is. Ezek után következnek a többi szöveges anyagot tartalmazó részek. Ilyen a rövid falutörténet, az elpusztult zámolyi kastély leírása, a községi bíró dédapa a legkedvesebb két magyar nótájával. Helyet kap egy közmunkáról határozó községi képviselőtestületi jegyzőkönyv is 1921-ből. Szó esik a leventékről az oroszok bevonulásáról és az említett 1954-es nagy árvízről.

E könyv adott bátorságot és tapasztalatot, hogy a szívemnek másik kedves témához, a lovas kultúrtörténethez is hozzáfogjak.

Személye és 93 évig tartó tisztessége a mindennapokban is erőt ad. Gyakorlatilag két világégést, egy forradalmat és egy rendszerváltozást élt végig becsületesen és az elveit megtartva, de ennek ellenére sosem hallhattuk panaszkodni, csak is a pozitív oldalát látta meg az embereknek és az életnek. Csak úgy mint édesapja, ő is a születésnapján hunyt el, 2010. szeptember 17-én. Bízom benne, hogy lesz, ki 100 év múlva is meg fog emlékezni életéről és munkásságáról.