Az utolsó magyar földön vívott huszár ütközet
2018. február 08. írta: Cseri Dávid

Az utolsó magyar földön vívott huszár ütközet

mgm.jpgKönyveimnek és írásaimnak köszönhetően rengeteg igaz lovas emberrel hozott össze a sors keze az elmúlt évek során. Így volt ez Tóth Pál és Magosi István személyével is, akik oroszlánrészt vállalnak abban, hogy az utolsó magyar földön vívott huszár csata történetét minden generáció megismerje. Munkásságuknak hála a környéken élő emberek évről-évre méltó módon tisztelegnek a Vértes vonulatai között lezajlott elkeseredett, de annál hősiesebb harcokra. Minden év januárjában a környékbeli lószerető és a múltjukért tenni akaró lovas emberekkel karöltve megszervezik a csata emléknapját, megemlékezésekkel és közös lovaglással tarkítva. Egy 2005-ben elhangzott beszéd prezentálásával szeretném a második világháború sötét alkonyát a kedves Olvasó elé tárni. (Zárójelben jegyezném meg, de korántsem mellesleg, hogy Tóth Pál tervezte a Kincsem Parkban bejáratánál látható Kincsem szobor talapzatát.)

"Tisztelt Emlékezők!

A Csákvári Lovas Barátok Köre Egyesülete szervezésében a mai napon emlékezünk a Csákvár-Gánt térségben 70 éve történtekre, amikor a magyar huszárok és méneskari huszárok utolsó nagy ütközetüket vívták a szovjet csapatokkal.

A súlyos veszteségeket szenvedett huszárhadosztályt feltöltötték a méneskarból besorozott és sebtében harci cselekményekre kiképzett méneskari huszárokkal. 1944 őszén a megfogyatkozott huszárhadosztályt Dunaszerdahely térségébe pihenőre visszavonták. A pihenő célja volt, hogy a huszárság sorait rendezzék, feltöltsék a hadosztályt személyi és fegyverállománnyal, és újra harcképes állapotba helyezzék. Erre csak néhány napot kaptak a huszárok. A csapatok azt a feladatot kapták, hogy csatlakozzanak Budapest felszabadításáért induló támadáshoz.

A Vértes aljára vezényelt hadosztály harci ereje legyengült, létszámában már egy ezrederőt sem képviselt. Ebben az időben a tél támadott; közel 30 fokos hideg és mély hó nehezítette a támpontok kiépítését és az elvárt felderítő tevékenységet. Eközben kisebb állásharcok folytak a felek között, de 1945 január 29-ig a hadosztály nem mozgott a térségben, mivel feladata a térség egy sávjának biztosítása volt a várható szovjet támadások ellen a Mór és a vértesi Körtvélyes csúcs közötti 20 km-es vonalon. A feladat célja az volt, hogy azzal segítse az akkor megindult német támadást, hogy saját támadásaival lekösse a szovjet erőket és veszteségeket okozzon.

Mögöttünk pár kilométerre levő Kotlóhegy magasabb hegyi állásaiban volt az ellenség. A támadás két oldalról indult. Az első csoportot vitéz Hadházy József huszárezredes vezette, de a kezdeti sikereket megállította a meredek, és a sziklás, szakadékokkal szabdalt terepszakasz. Így ez a támadás leállt. A második csoport Csákvár irányából támadott Koltay Zoltán százados vezetésével. A huszárezred egyik századát Kenessey Miklós főhadnagy vezette szintén nehéz terep- és időjárási viszonyok között.

Kenessey Miklós emlékiratából tudjuk, hogy a csoport „fától-fáig folytatott közelharcban, szuronnyal, puskatussal verte át magát a szívósan védekező oroszokon a Vértes kijáratáig, hogy kézbe vegye a fontos csomópontot, Csákvárt.”

Az ütközetben ugyan a huszárok elfoglalták a magaslatot, de lőszerük elfogyott. Az ott harcolók semmilyen további támogatást nem kaptak. A szovjet sereg körülzárta a csoportot és csak nagy veszteségek árán tudtak kitörni és visszavonulni. Ezáltal is meghiúsult Budapest felmentése.

 Az ott harcoló Kenessey főhadnagy – kinek özvegye és unokaöccse is támogatta ennek az emlékműnek a felállítását – csak később sebesült meg.

 Ezzel a vértesi csatával befejeződött a magyar huszárság, valamint a hadba állított méneskari huszárok története. A végső harcok idején, 1945 márciusában a méneskari huszárok helytállását a Méneskari Felügyelő tábornok – vitéz Ertsey Leitschaft Károly - tábornok elismerte és dicsérte.

A magyar huszárság történetének több évszázados korszaka - beleértve a méneskari huszárságot is – ezekben a hónapokban lezárult.

 Mára a hagyományőrző huszárok a huszárság történetének fő fáklyavivői.

Ápoljuk mi is a huszárok és méneskari huszárok emlékét.

 Meg kell említenem, hogy a csákvári harcok 70 év utáni emlékezésében Györffy Villám András hagyományőrző huszár alezredes és Babochay György lovas szakember révén jutottam Kenessey György visszaemlékezéseihez, mely segítséget itt köszönök meg."

 Csákvár, 2015. január 31.

 Elmondta: Tóth Pál, a Csákvári Lovasbarátok Köre Egyesületnek alapító tagja.

 

A fotókat Némedi István készítette. 

A borítókép bal oldalán Kenessey Miklós főhadnagy látható.

A bejegyzés trackback címe:

https://cseridavidkonyv.blog.hu/api/trackback/id/tr3813646202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2018.02.09. 17:27:10

Minden tiszteletem a huszároké és a hagyományőrzőké!
Mégis megfogalmazódott bennem két kérdés:
1. Hány orosz katona halt szörnyet a röhögéstől 1945-ben?
2. Van-e önök között olyan, akinek nem "y"-ra végződik a neve???
Még egyszer: mély és valós tiszteletem.

s t p 2018.02.09. 17:33:55

Ez most komoly, hogy 1945-ben magyart katonák lovon harci cselekményekbe kezdtek?
Vagy lóról szállva harcoltak, és inkább csak nevükben voltak huszárok, mint pl. ma az amerikai légi desszantos "cavalry" egységek?
A lengyelek 1939-ben vetettek be lovasságot a tankok ellen - ez nálunk is megtörtént?

wasserkopf 2018.02.09. 18:30:36

@s t p: erős a valószínűsége -és a leírásból is az derül ki- hogy ez egy lóról lkeszállított, sebtiben összecsapott "egység" lehetett....
A lovasok legkevésbé sem alkalmasak "fától-fáig közelharcra"....

wasserkopf 2018.02.09. 18:32:52

@pizzaszeletvágó: a bennem lakozó kisördög elmosolyodott, és azt mondatja velem, akinek nem "y"-ra végződött a neve, az a harcokban az elsők közt pusztult el, mint közhuszár, golyófogó.... a többieknek inkább volt esélyük a summantásra...

Jakab.gipsz 2018.02.09. 19:50:55

@pizzaszeletvágó: @wasserkopf:

Bezzeg, akik csak a "füttyös történészeknek hisznek, azoknak csak a történelemről nincs fogalmuk.

Stenonis 2018.02.09. 21:01:02

@pizzaszeletvágó:
Az a durva, hogy a szovjetek is alkalmaztak lovasságot egészen a háború végéig és csak 1946-ban oszlatták fel vagy gépesítették őket.
A kozákokból szervezett szovjet lovasság szabályos lovasrohamokat is elkövetett német gyalogsággal szemben hideg fegyvereket használva.

2018.02.09. 21:13:43

@Stenonis: sőt azt hiszem a lengyelek is, ha jól emlékszem, valahol olvastam, nem, nincs ebben semmi meglepő, hiszen volt kerékpáros ezred is! Belőlük lettek utána a postások. :))))

Fredddy 2018.02.09. 21:15:37

1.) az oroszok egyáltalán nem röhögtek a magyar lovasságon, nekik is volt, a két háború között, a polgárháború tapasztalatai alapján nagy gondot fordítottak a lovasság fejlesztésére. Plijev altábornagy vezénylete alatt csak Magyarországon két hadtestnyi orosz lovasság harcolt.

2.) a németeknek, sőt, magának az SS-nek is volt egy lovasezrede Magyarországon, a Florian Geyer SS-lovashadosztály. Ezt ráadásul 1942-ben szervezték, hiába hitték a két háború között, hogy a lovasság ki fog halni, kellett, mert mozgékony gyalogságra szükség volt, teherautó viszont nem volt elég.

3.) a lengyel lovasok összesen egyszer rohamoztak harckocsik ellen, mindkét oldali propaganda ezt az esetet nagyította fel. A lengyelek nem voltak hülyék, tudták, hogy ez esélytelen lenne, hiszen nekik is voltak tankjaik. Az ominózus esetben egy német gyalogosegységet rohamoztak meg, csak a felderítésük nem volt a legjobb, aztán a német gyalogosegység mellett ott volt egy páncélos egység is.

4.) a második világháború egyáltalán nem jelentette a magyar huszárság végét, a Rákosi korszakban még voltak huszárok. A Sztálin halálát követő enyhülés miatti haderőcsökkentéssel tűntek el.

5.) ha második világháborúról és magyar huszárokról van szó, akkor ez ugyanúgy kihagyhatatlan, mint boszorkányos cikkből az engem gyíkká változtatott, de már elmúlt. 1941. augusztus 15, Mihajlovka, egy német szemtanú visszaemlékezése:

,,Reggel óta kemény harcban álltunk egy magas vasúti töltés oldalában beásott és szívósan védekező ellenséggel szemben. A nap folyamán már négyszer támadtuk őket, de mind a négyszer visszavertek bennünket. A zászlóaljparancsnok minden hangnemben ordítozott, a századparancsnokok tehetetlenek voltak. A sürgős tüzérségi tűztámogatást hiába kértük, az egyre késett. És ekkor egyszer csak megjelent a színen a magyar huszárezred, lóháton. Mind nevettünk. Ugyan mit akarnak itt ezek a magyarok? Kár lesz azokért a pompás elegáns lovaikért. Ekkor szinte kővé meredtünk. Ezek a fickók megőrültek. Huszárszázad huszárszázad után robogott felénk. Elhangzott a vezényszó. A barnára sült arcú, karcsú lovasok úgy ültek a nyeregben, mintha belenőttek volna. Parancsnokuk, egy magas, fénylő aranygalléros huszárezredes kirántotta a kardját. Négy-öt könnyű páncélgépkocsi kanyarodott elő a szárnyakra, és már vágtatott is a sík mezőn a huszárezred, kivont kardjuk csillogott a lemenő nap fénylő sugaraiban. Talán Seydlitz rohamzott így egykoron. Minden elővigyázatról megfeledkezve ugrottunk föl állásainkból. Olyan volt az egész,mint egy nagyszerűen megrendezett lovasfilm.
Eldördültek az első lövések a töltés felől, aztán mind ritkábban hallottuk őket. És ezután szinte kidülledt szemmel, hitetlenkedve néztük, amit láttunk, hogy a szovjet ezred katonái, akik a mi századaink támadásait olyan hevesen és elkeseredett ellenállással verték vissza, most sorra ugrálnak föl, és szinte eszelősen futnak, menekülnek, a diadalmasan száguldó magyarok pedig űzik, hajtják maguk előtt az oroszokat, és fénylő kardjaikkal gazdag, nagyon gazdag aratást végeznek köztük."

2018.02.09. 21:18:30

@wasserkopf: ja, ja, "Nyergelj, fordulj!" volt az új jelszó. Na persze az is Baradlay volt "y"-nal. Túl is élte. :) Legalábbis Jókai szerint, aki viszont "i"-vel írta a nevét. Bocs, a hülyéskedésért. ;)

2018.02.09. 21:22:05

@Fredddy: ez jó. Forrást tudnál linkelni hozzá?

n3spr3ss0 2018.02.10. 07:26:22

Karddal, hurrázva az orosz tankok ellen.Igazi magyar virtus, látszik is az utolsó 600 év hadi eredményein.

Jakab.gipsz 2018.02.10. 12:00:33

@n3spr3ss0:

A szabadság harcunknak még nincs vége, és igen, ha úgy adódik a lehetetlent is meg kell próbálni.

Persze az sem ártana ha előtte gondolkodnánk egy kicsit.

Jakab.gipsz 2018.02.10. 12:01:56

@Fredddy: Kösz a tárgyilagos ismeret bővítést, szép és jó munkát végeztél.
süti beállítások módosítása