Némethy Bertalan már másfél évtizede nem segítheti lovassportunkat. Munkásságának 2002-es halálakor a világ egyik leghíresebb napilapja is több oldalas emléket állított. Ebben az újság segítségére sietett valamennyi világhírűvé vált tanítványa. A díjugratás történetének egyik legkiemelkedőbb egyénisége, etalon fiatalok és idősek számára szakmai hozzáértése, tiszteletet árasztó egyénisége, igazi nemes ember viselkedése. Munkájának köszönhetően nem csak az Egyesült Államok, de mondhatjuk, hogy az egész világ lovassportja gyökeres változáson ment keresztül. A Ludovika Akadémián és a szintén világhírű Örkénytábori Magyar Királyi Hajtóiskola és Lovaglótanárképző központban szerzett tudására támaszkodva dolgozta ki egyedülálló ló és lovas kiképző módszerét, a „Némethy módszert”, mely szinte a semmiből az egekbe emelte az USA díjugrató sportját, mialatt 25 éven át vezette válogatottjukat.

Halála után így emlékeztek róla szeretett tanítványai: 

William Steinkraus (öt olimpián lovagolt az Egyesült Államok válogatottjában, az 1968-as  mexikói olimpia aranyérmese, kétszeres csapat ezüstérmes és egyszeres csapat bronzérmes, aktív sportolói pályafutását követően 17 évig irányította az Egyesült Államok válogatottját):

„Nem csupán magát a lovaglást mutatta meg gyakorlatban és elméletben amerikaiak számos generációja számra, hanem azt is, hogy miként kell bánni a lóval, megadni a tiszteletet, megértést, bizalmat és a helyes kiképzést, amit megérdemel. Soha senki nem felejtheti el, mennyivel tartozunk neki mindazért, amit tőle tanultunk. A lovasok, akiket képzett, a tudás, amit átadott, a kurzusok, a könyvek és kazetták. Bert igen nagy hatással volt arra, ahogy az amerikaik ma az akadályok felett lovagolnak. Később, pályaépítőként szintén elősegítette azt, hogy megváltozzanak az akadályok elrendezéséről alkotott elképzeléseink. Mindenki rendkívül hálás lehet, aki valamilyen kapcsolatba került vele.”

Frank Chapot (hat olimpiai szereplés, két csapat ezüstérem, egyéni negyedik helyezés): „Igazi vezető volt, a régi korok iskolájának igazi úriembere. Ha bármikor bajba kerültél, síkra szállt érted. A lovaglás mellett jelentősen formálta mindannyiunk személyiségét is.”

George Morris (az 1960-as olimpián ezüstérmet szerző csapat tagja, később a válogatott edzője): „Bert egy egészen új dimenziót nyitott számunkra a lovaglás és képzés terén. Noha csak az elittel volt közvetlen kapcsolatban, munkájának hatása leszivárgott. A feljebb levők felhúzták a többit is. Egy nagyszerű országra talált, kiváló lovasokkal és hunter jellegű lovakkal. Ezt a csiszolatlan gyémántot dolgozta ki.”

Joe Fargis (az 1984-es olimpia egyéni és csapat aranyérmese, 1988 csapat ezüstérmese):

„Jókor volt jó helyen. Meggyőződéssel tette a dolgát, eltántoríthatatlanul.”

Melanie Smith Taylor (az 1984-es olimpián aranyérmes csapat tagja): „Kiállt mindamellett, ami jó és helyes volt. Nagyon komolyan megváltoztatta sokunk életét.”

Michael Matz (1986-ban csapat-világbajnok, három olimpiai szereplés, 1996-ban csapat ezüstérem): „Ha Bert mondott valamit, az úgy volt. Természetesen soha nem vitatkoztunk vele. A tréning szigorú volt, de célravezető. Nagyszerű személyiség volt. Ha valamit rosszul csináltál, tudtad, hogy felelned kell érte. De mindent megbeszéltünk, és soha semmi nem maradt függőben, így mindig tudtad, hogy azt a hibát még egyszer nem fogod elkövetni.”

Némethy és egyik legeredményesebb tanítványa, William Steinkraus

Robert Ridland (kétszeres olimpikon): „Mindig a lázadók közé tartoztam. Sokan éveken keresztül azon voltunk, hogy egyszer majd kamatostul visszaadjuk Bertnek azt, amit átéltünk azokon a hideg reggeleken a kengyel nélküli lovaglás során a gladstone-i fedelesben, a sor végén.”

Chrystine Jones Tauber (a válogatott tagja, Némethyt követően Gladstone vezetője):

„Megmutatta az amerikaiaknak, hogy mennyit ér az, ha rendszer szerint dolgoznak. Érezte, hogy alapvető idomító ismeretek és cavalletti munka nélkül a lovak soha nem tudták volna teljesíteni azt, amire képesek voltak. Igen nagy hangsúlyt kapott a lovasok szár és kengyel nélküli futószárazása. Kedvenc lova a nyugdíjas military ló, Royal Beaver volt, mely minden könnyedséget mellőzve csörtetett körbe-körbe. A lovasok feladata volt, hogy előcsalják a heréltből a könnyedséget. Addig csináltuk, mígnem lábaink elzsibbadtak. Alig tudtunk járni másnap. De ezek a képzések jelentősen hozzájárultak az amerikaiak egységes stílusához és kiváló üléséhez, ami egyben védjegyük is lett. Igencsak adott a részletekre, a szerszámzattól a szervezésig, mindenre figyelt. Az étrend szintén nem kerülte el a figyelmét. Minden alkalommal felállított minket a mérlegre a pajtában. A katonai kiképzés során természetesen csak férfiakkal volt dolga, s ez így volt a korai nemzetközi mezőny esetében is. Az 1970-es évek elején a nőket nem tartották olyan erősnek és kitartónak, mint a férfiakat. Ebből adódóan sokkal nehezebb volt számunkra az, hogy a csapatban szerepeljünk. Nekem személy szerint rengeteg próbálkozásomba került, míg elnyertem Bert megelégedését. Viszont miután mi lányok is bizonyítottuk lelkesedésünket és kitartásunkat, Bert mindig lojális volt velünk.”

Carol Hofmann Thompson (a válogatott tagja): „Ha nemzetközi versenyen voltunk, akkor a pályán kívül is szigorú szabályok és utasítások szerint éltünk. Azt mondta nekünk, ti pedig, lányok, fél óra múlva legyetek a hotel halljában hosszú szoknyában, frissen mosott hajjal! Sose felejtem el azt, ahogy a három lány egy fürdőszobában igyekezett eleget tenni ennek a parancsnak. Nem sokkal halála előtt látogattam meg. Fájdalmai voltak egy balesetből adódóan, mégis úgy tett, mintha számára én lettem volna a nap fénypontja. Jellemző volt rá, hogy bárki, akit megérintett, úgy érezte, számára ő a legfontosabb. Mindenkinek bizalmat szavazott. Önképző vidéki lovasként indultam és olimpiai szintig juttatott.”

 Gene Mische (Stadium Jumping Inc. vezetője): „Sokan beszélnek arról, hogy miként hozta be a jelenleg elterjedt ugróstílust Amerikába. Azonban ami a legnagyobb adaléka volt ennek az egésznek, az a valódi megkérdőjelezhetetlenség. Száz százalékig megbízhattál abban, amit Bert mondott.”

Armand Leone jr. (2001-től az Egyesült Államok válogatottjának vezetője): „Zsenialitása sok ember számára tette lehetővé, hogy a lovak csodálatos világát élvezni tudja.”

Balján Hugh Wiley figyel a pályabemutatón

Paula Rodenas 1983-ban megjelent „The de Nemethy Years” (A Némethy évek) címűkönyvében így fogalmaz: „Magával hozta mindazt a klasszikus elvekre épülő lovassági hagyományt, melyet egy olyan rendszer keretei között tanult, melyek ma már nem léteznek, s az amerikai lovas társadalomra szabta azokat.”

(Fordították: Burucs Balázs és Bázár György)