Az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében a tisztek mellé személyes szolgálatra kirendelt katonákat osztottak be. Inasok, futárok és sofőrök is voltak, de számos alkalommal a testőr szerepét is ők töltötték be. Világhírös ménesparancsnokunk, Pettkó-Szandtner Tibor legkedvesebb segítője egy Fazekas Mihály nevű székely legény volt. Közös élményeikből idézte fel visszaemlékezéseiben e két humoros történetet.
"Hadnagy koromban Székesfehérváron Fazekas Miska volt a tisztiszolgám. Erdélyi, lövétei eszes, furfangos, derék, hüséges szorgalmas székely fiu volt. Meleg szeretettel emlékezem reá vissza. Kitünő mondásain sokat mulattunk, néhai Micsky Imrével, gróf Korniss Imrével akikkel együtt szolgáltunk és egymás mellett is laktunk a laktanya tiszti épületében.
Régi lovastiszti szokás szerint korán kelő voltam. Ebéd után pihenőre térve mondom Miskának: „Miska, 4 órakor kelts fel”. Miska,/4 óra van/ belép a szobába s jelenti: „Hadnagy urnak alássan jelentem, 4 óra van. Hüséges, gazdájukhoz vonzódó tisztiszolgákkal az ember bizonyos közvetlenséggel beszélt, s igy mondom neki: „Nem tudtam elaludni, de azért jól kipihentem magamat.” Mire Miska azonnal megállapitotta: „Igen ugy mint a marha, nem aluszik, csak ugy kinyugossza magát.”
Egy alkalommal dohányzómban együtt üldögélve bajtársaimmal, Kornics Imre szájában az elmaradhatatlan hosszu száru magyar füstölgő tajtékpipa, s tréfálózás közben megállapitottuk, de kár, hogy nincsen női társaságunk. Mondom, semmi baj, kiküldjük furfangos Miskát a szomszédos, akkor nyáron különösen forgalmas állomásra, akkor még a füredi-zalai vasutvonal nem volt megépitve, s az egész balatoni forgalom Fehérváron át bonyolódott le, hogy nézzen körül, hogy vannak e tisztességes nők az állomáson. Miska kimegy az állomásra s rövidesen vissza is tér, s jelenti: „Hadnagy urnak alássan jelentem, az állomáson nincsen tisztességes nő.” Kérdem, hát honnan tudod, hogy melyik a tisztességes nő? Mire határozottan felel: „Az akinek kis tarisznyája van,” – az akkortájt divatba jött ridikült értve alatta. Igy megnyugodtunk és nem mentünk az állomásra."
Pettkó-Szandter Tibor
Nyomtatásban megjelent, Cseri Dávid: Erőt s Ertényt! című könyvében.
